Szeparációs szorongás – súlyossági kvíz
Kvíz
Kíváncsi vagy, hogy érint-e a szeparációs szorongás, vagy szeretnéd tudni, mennyire súlyos nálad a szeparációs szorongás? Ez a kérdőív segít megérteni, mennyire befolyásolja az életedet a szeparációs szorongás.
A fóbia több, mint puszta ellenszenv valami iránt. A fóbia negatívan befolyásolja az életedet, megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit szeretnél, és jelentős szorongást okozhat.
Ez a kérdőív nem minősül orvosi diagnózisnak. A Bia nem tud és nem is ad orvosi diagnózist vagy tanácsot. Ezt kizárólag egy mentálhigiénés szakember teheti meg.
A kvízről
Ez a 2 perces teszt egy klinikailag validált súlyossági skálát használ annak értékelésére, hogy a szeparációs szorongás milyen mértékben befolyásolja a mindennapi életedet. Látni fogsz egy 0–5-ös értékelést, valamint az egyes sávok jelentését. A Bia ezt az eredményt használja a gyógyulási programod személyre szabásához.
A pontszámrólMit jelent a szeparációs szorongás pontszámod?
SMSP súlyossági sávok (0–5)
- 0 – 1Minimális: a fóbia ritkán befolyásolja a mindennapi döntéseidet vagy az életminőségedet.
- 2Enyhe: bizonyos helyzetekben észrevehető, de még nem befolyásolja a fontosabb döntéseket.
- 3Közepes: a munka, az utazás, az étkezés, a társasági élet vagy az alvás terén aktívan korlátozza a választási lehetőségeket. A legtöbb Bia-felhasználó itt kezdi.
- 4Jelentős: komolyan korlátozó. A strukturált, napi expozíciós munka a tudományosan alátámasztott út a jövő felé.
- 5Súlyos: uralja a mindennapi döntéseket. A Bia strukturált programja ebben a súlyossági fokozatban is hatékony; terapeutai támogatással való használata ajánlott.
A Bia-nak van programja a szeparációs szorongás leküzdésére
Gyakori kérdések a szeparációs szorongás témában
Ez normális egy kisgyermeknél?
4–5 éves korig normális, ha a gyermek bizonyos mértékű szeparációs szorongást tapasztal. Az ennél későbbi időszakban fennmaradó vagy intenzív szeparációs szorongás, illetve az idősebb gyermekeknél újonnan jelentkező szeparációs szorongás klinikailag jelentős.
A hosszú búcsúzás nem segít-e a gyermekemnek abban, hogy biztonságban érezze magát?
Az intuícióval ellentétben épp fordítva van. A hosszú, drámai búcsúk azt tanítják az agynak, hogy az elválás veszélyes. A rövid, nyugodt, kiszámítható búcsúk jobban működnek. A Bia megtanítja a szülőknek, hogyan csinálják.
Mi van, ha a gyermekemnek egyszerre van szeparációs szorongása és iskolafóbia?
Gyakori. A Bia mindkettőt kezeli: az elválás gyakorlása az alap, az iskolai munka pedig erre épül.
A szeparációs szorongás az elsődleges gondozótól való elválasztáskor jelentkező distressz: nem hajlandó egyedül aludni, nem hajlandó az iskolába menni, nem hajlandó játszótársakkal találkozni, nem hajlandó a bébiszittert elfogadni. Kisgyermekeknél bizonyos mértékben ez fejlődésileg normális; a klinikai szeparációs szorongás azonban olyan intenzív, hogy megzavarja az iskolai teljesítményt, az alvást vagy a család működését, gyakran szomatikus panaszokkal és attól való félelemmel társulva, hogy a gondozónak baja esik. A klinikai kezelés a fokozatos elválasztási expozíció, előre látható, rövid, drámai jellegű búcsúzásokkal, amelynek során a hosszabb elválasztások előtt a rövid elválasztások iránti tűrőképességet fejlesztik. Bia felépíti a lépcsőzetet, átsegíti a szülőt a „ne mentsd meg!” pillanatokon, és esténként nyomon követi az előrehaladást.
A szeparációs szorongás gyakori tünetei
- Szorongás az elváláskor: sírás, csimpaszkodás, testi panaszok
- Nem hajlandó egyedül aludni, a saját ágyában, vagy barátoknál alváskor
- Az elválasztás miatti iskolakerülés
- Gyakori telefonálás vagy jelentkezés, ha távol vannak egymástól
- Félelem attól, hogy a gondozónak baja eshet
- Rémálmok a szülőktől való elszakadásról
Klinikai megközelítésünk: fokozatos elválási expozíció a szülők felkészítésével